Az eszkimó asszony

Ez már a tél az örök hó hazában
az átlátszó vékony jégrétegek vér állomásai
az igluban bent illatos tömegű párás levegő
ő az eszkimó asszony mögötte függöny lepedő
csak ül türelmesen.

Mosolya volt mikor belépett az az idegen
és szeme parázsló
és éledezett ahogy a varázsló
elé állt meztelen
hűs hideg éjszaka, komoly
hófehér angyali mosoly
nappalból fércelt év szaka
a teremtő sötétből sugárzó
nagy havak halmaza

Haláltól hánykolódó hullámokon lebegő
láz hópelyhekből kifehéredett könnyeső
mint halál előtti nyirkos puhaság
lélekre szabott tanulság
csak menni, ki az éjszakába
a félig megértett világba
ahol állhatatos hideg halál vár
mint parancsoló belső szabály

S az eszkimó asszony csak ül türelmesen

Zúg a szél, mindent széthord az északi szél
az eszkimó asszony már fél
szoborrá válik keze
már nem integet
fagy gyúrja hóban a sírhelyet
győz a belső parancsoló szabály
s végül mindent felfal a fagyhalál.

2008 január 24